Hamupipőke konyhája

"Testreszabott konyha"

 

Hamupipőke valójában örült, amikor mostohaanyja a konyhába küldte vendégük érkezése előtt, mert imádott főzni. Míg testvérei magukat cicomázták, addig ő serényen szorgoskodott a szolgálókkal a tűz körül. A szakácskönyv alig várta a lány kezeinek értintését, amelyek mindig találomra nyitották ki a vaskos óriást. A mélyén üldögélő receptek szinte versengtek azért, hogy ők kerüljenek a nyitott lapokra, mert a szorgos kezek mindig valamilyen csodát hoztak létre a legegyszerűbb ételből is.

Hamupipőke pontosan olyan szakács volt a szakácsok között, mint amilyen lány a vele egykorú lányok között – valódi gyöngyszem. A házukba betérő vendégek, miután jóízűen elfogyasztották a feltálalt gazdag lakomát, dícséretükkel illették az árvát, aki szemlesütve hallgatta a bókokat. Bár fáradt volt és a háta is kíméletlenül fájt, lesütött szempillái alól jólesett látni anyja és mostohatestvérei dühtől vörösödő arcát.

A vendégek távozása után Hamupipőke munkája nem ért véget. Leszedte az asztalt, közben egy kondérban vizet tett a tűzre forrni. Amikor a víz felforrt, nekilátott a királyi vacsorát is megszégyenítő mennyiségű tányér, pohár, evőeszköz, tál és még ki tudja milyen konyhai csecsebecse elmosogatásához. Munkájával egyre lassabban haladt, mert a görnyedéstől hátát még jobban hasogatta a fájdalom. Felemelte tekintetét és könnyes szemmel arról álmodozott, hogy egy napon majd eljön érte a herceg, és feleségül veszi. Akkor a palotában majd olyan konyhája lesz, ahol fájdalom nélkül hódolhat kedvenc időtöltésének. Elmerengett azon, hogy mit változtatna meg a tűz körül, hogy kényelmesebben dolgozhasson. Számtalan jobbnál jobb ötlete támadt, amitől újra boldognak érezte magát…

Hirtelen valami zavarni kezdte. Valami olyan furcsa és hideg volt. És olyan zsíros is. Gondolataiból felriadva érezte, hogy keze a kihűlt, zsíros mosogatólében ázik. Vajon mennyi időt töltött el így, elmélázva?

Ha belegondolunk, nekünk sokkal könnyebb dolgunk van, hiszen mi már nem Hamupipőke korában élünk. Nem kell a kútról hordanunk a vizet, nem kell azt kondérban melegíteni, vagy begyújtani a tüzet, ha főzni akarunk. Arra sem kell törekedni, hogy még napnyugta előtt elkészüljünk munkánkkal, hiszen a gyertyák fénye nem adna elég világosságot dolgunk elvégzéséhez.

Ha valaki mégis magára ismer a történetben, mert mondjuk valóban kedvel főzni, de a hosszas egy helyben álldogálás és a rengeteg hajlongás miatt a vacsora vagy a háromfogásos ebéd elkészítése után kínzó hátfájás gyötri, és hihetetlenül elfárad, az se keseredjen el. A hátfájós problémára nem hamupipőke hercege a megoldás. A mi hercegünk egészen máshogy néz ki, a neve sem cseng olyan hercegien, mégis megkönnyíti a munkánkat. A mi hercegünk az ergonómia. Egy olyan tudományág, amely biztosítja a feltételeket a kényelmesebb, egészségesebb munkavégzéshez.

Hamupipőke mosogatóvízbe lógó kézzel merengett egy jobb konyha lehetőségén. Nekünk a kezünkben a kényelmes munkavégzés kulcsa: “A testreszabott konyha”.

Ez a gazdagon illusztrált könyv ugyanis a konyha berendezésének menetét mutatja be, az ergonómia szabályainak figyelembevételével. Hasznos segítsége lehet az építészeknek, belsőépítészeknek, lakberendezőknek éppúgy, mint a konyhájukat tervezgető vagy a gerincfájdalmakkal küzdő olvasóknak.

"Testreszabott konyha"  A könyvet itt nézheti meg >>

Cimék:, , ,

Nem lehet megjegyzést írni.